2. Mindenki fél valamitől

- Ejj, öcsi, tényleg előbb leszel apa, mint én – csapott Charlie vállára Bill hitetlenkedve, de közben vigyorgott.
  A két testvér a konyhában állt, Charlie éppen bebújt a hűtőbe, és vajsöröket halászott elő belőle, Bill pedig felbontotta őket, és poharakba öntötte. Az idősebb Weasley nem tudta elképzelni, hogy testvérének gyermeke születik, mindig úgy képzelte, hogy legidősebb lévén, ő élvez elsőbbséget mindenben. Előbb született, ment a Roxfortba, házasodott meg, és a gyereket is így gondolta. Persze nem versenynek fogta fel, egyszerűen csak felbomlott benne egy rendszer. De mindennél jobban örült születendő unokaöccsének, vagy unokahúgának.
 - Nem terveztem, bátyó, elhiheted – mosolygott Charlie a hűtőbe, és elővette az utolsó vajsört is, majd átnyújtotta testvérének.
 - És… Hogyan tudtad meg? – kérdezett rá óvatosan Bill, miután kinyitotta az utolsó italt is. Ismerte Annát, tudtam, hogy ő nem álmodott erről soha, a többi lánnyal ellentétben.

 - Na, látod, az érdekes volt – gondolt vissza Charlie mosolyogva, rátámaszkodott a hűtő ajtajára, s megdörzsölte arcát.
  Anna a napokban eléggé furcsán viselkedett, kerülte a fiút, a pillantását, és az ágyban sem bújt hozzá, hanem a szélére húzódott, alig szólalt meg. Charlie már azon kezdett agyalni, hogy mit ronthatott el, hogy barátnője így elhúzódik tőle. Ideges volt, amiért Anna ilyen távolságtartó és szótlan lett vele, szinte már alig beszélgettek. Úgy gondolta, hogy ő megadja a jeleket, hogy nem érti, mi történik köztük, és a lány majd elmondja, ha szeretné, egyszer aztán nem bírta tovább, és rákérdezett, hogy mi a baja.
 - Semmi – felelte halkan, kurtán a lány, és megpróbálta kikerülni a férfit, de amaz elkapta a karját, hogy ott tartsa.
  Könyörgött neki, esedezett, hogy mondja el, de ő csak hallgatott, szeme könnybe lábadt, míg nem egyszer csak Charlie mellkasához bújt, és zokogni kezdett, és azt mondta, hogy fél. Nagyon fél. Charlie azt hitte, valami óriási probléma van, esetleg valaki fenyegeti - de erre nem mert gondolni. Akkor mondta el neki, hogy apa lesz. Akkor tudta meg, hogy Anna kevés dologtól fél, de ettől nagyon. A terhességtől. Az egyik legnagyobb félelme. Akkor megígérte a lánynak, hogy mindig mellette lesz. Örökre.

 - De gondolom, örültél is – terült szét Bill arcán egy féloldalas mosoly.
 - Persze, de azért te sem éreznéd jól magad, ha Fleur a karjaidban sírna, mert gyereket vár tőled – vonta fel szemöldökét Charlie.
 - Ott a pont – ismerte el az idősebb férfi. – De, ha jól látom, már megbarátkozott a gondolattal.
 - Igen, meg aztán, itt vannak a vendégek, tartja magát – vont vállat Charlie. – De…
 - De mi? – lépett közelebb bátyja.
 - Még most is vannak olyan esték, hogy felébredek, és nincs mellettem. Egyszer például kint találtam a teraszon. Szakadt az eső, dörgött, villámlott. Próbáltam nem észrevenni, de nem kerülte el a figyelmemet, hogy szeme könnyes volt. Sokkal csendesebb, nem olyan, mint régen. Ismered te is nagyon jól. Már nem olyan, mint, amilyennek ismerted.
 - Soha nem volt még terhes barátnőm, vagy feleségem, de azt én is tudom, hogy a terhességgel együtt jár a hangulatváltozás, öcskös – kuncogott Bill, kezét öccse vállára téve megveregette.
 - De…

 - Fiúk, mi tart eddig? – lépett be a konyhába Ginny. – Ne most lelkizzetek – ripakodott rájuk a vörös lány, s már el is tűnt.
 - Gyere – szólt halkan Bill öccsének, megfogta a tálcát, amin a poharak voltak, s elindult vissza a nappaliba.
Charlie némán követte bátyját. A nappaliban mindenki ült, és beszélgettek. Anna egy fotelben foglalt helyet. Charlie felemelte a derekánál fogva, leült, s az ölébe vette, mint egy kisgyereket. Tényleg csak a terhességgel együtt jár a hangulat? Vagy esetleg Anna nem akarja a gyereket? Vagy…
 Anna belekapaszkodott a férfi nyakába, fejét mellkasán pihentette, de tekintetével a vendégeket vizslatta. Charlie odahajolt kedvese nyakához, s mélyen beszippantotta az émelyítő illatot, majd megcsókolta ott. Anna kissé elhúzódott, majd a régi énjét felelevenítve kacéran, olyan „Hé, vendégek vannak!” pillantást vetett rá. Charlie megrázta a fejét, üzenve, hogy nem érdekli a dolog, s megcsókolta.
  Már sok ideje együtt voltak - majdnem három éve -, most mégis úgy érezte, ez az első csókjuk. Gyomra összezsugorodott, s ugrott egyet, lehelete megremegett, ahogy a lányt ölelő keze is.

  Estére is maradtak a vendégek, mindenki kapott egy szobát. Charlie még a nappaliban takarította el az ott maradt poharakat, visszatolta a bútorokat a helyükre, és az étkezőből kipakolt székeket is visszapakolta a helyükre.
  Halkan felosont az első emeleti szobájukba, becsukta maga mögött az ajtót. Mikor azonban megfordult, Anna nem volt az ágyban. Biztos még fürdik. Nem gombolta ki ingét, csak áthúzta fején, és ledobta az ágy mellé a szőnyegre. Mikor megfordult, a fürdőszoba ajtaját nyitva találta. Halkan, óvatosan odasomfordál, s megállt az ajtófélfának támaszkodva. Anna bent állt a tükör előtt. Földig érő fürdőköpenyt viselt, s a tükörben látszódott, hogy alvópólóját feltűrve vizsgálja hasát. Még mindig nem fogadta el a gondolatot.
  Odasétált a lány mögé, és átkarolta. Ujjaikat összefűzte, úgy pihentette a lány hasán kezüket, s a mozdulattól a lány megremegett egy pillanatra, a férfi behunyta szemét, s Anna fején pihentette, így ringtak jobbra-balra.
 - Minden rendben lesz – suttogta alig hallhatóan Charlie.
 - Félek – a lány is becsukta szemeit, s kedvese mellkasának dőlt.
 - Tudom – érkezett az egyszerű felelet. Kinyitotta szemeit, egyik kezével elengedte Anna kezét, megfordította, hogy szembe legyen vele, majd elkezdte kihúzni a fürdőből. Leült az ágyra, majd az ölébe húzta a lányt. Megcsókolta. - Ide figyelj – suttogta úgy, hogy a lány is alig hallotta. – Szeretlek! Hallod? Szeretlek. Mindennél, és mindenkinél jobban szeretlek, oké? Soha nem hagynám, hogy bajod essék, és nem akarom, hogy szomorú legyél. Semmiért. Inkább mosolyogj, olyan szép mosolyod van.
 - Oké – suttogta Anna könnyes szemmel, megsimította a férfi arcát, és megcsókolta.